Giga BUMM!

           ( Jasmine & Pepytoo)    

1.fejezet

Új suli, új osztálytársak, új tanárok.Ja, és új balhék. :D Bátran indulok neki, pozitívan. Bár, Martin hiányozni fog. Apropó Martin. Ő életem szerelme, de a szüleim azt magyarázzák, hogy ez hülyeség, mert 14 évesen senki nem állapodhat meg egy embernél. Szerintem igen. Nemegyszer próbáltak rá beszélni, hogy inkább most szakítsak vele,mint hogy miután külön közép suliba megyünk, és csak a gond lesz majd... Nem értem mi probléma lehetne. Minden hétvégén találkozunk, minden este beszélünk... Martin családja nem nagyon népes. Az anyukájának van két testvére, az egyik Pesti, a másik Csabai. Még mi Mezőtúron ismerkedtünk meg a kis Gimibe,és  találkoztam az unokatestvérével. Natasának hívják, de Natinak becézik. Zseni kölyök ( bár egy idős velem), és ezt nem is titkolja... Folyton mindenkit kijavít, és mindent szószerint ért. És persze mindent tudományos szempontból néz. Kicsit kibírhatatlan volt,míg ott volt Martinéknál az őszi szünetben. Én csak három napig voltam vendégségbe Martinéknál, és mindennap ott volt. Folyton a nyakunkon lógott, és egyszer a randinkra is elakart jönni. Szerencsére Martin anyukája, Berta  elhívta vásárolni, szóval leakadt rólunk. Az apukája ügyvéd, Dr.Kenyeres István. Szóval nem nagyon szűkölködnek. A sulimról kaptam prospektust. Erősnek tűnik, és szigorúnak. Például tilos a fekete smink. Hát a fekete ruháimhoz nem fogok világos kék sminket tenni, azt elhiheti. Nem vagyok olyan rossz, de kiállok a stílusomért. A volt sulimban sem láttam sokszor az igazgatói iroda falát. A prospektusban fel vannak sorolva a tanárok + a tantárgyaik.

Papp Béla - Igazgató 

Szalai Gabriella - Igazgató helyettes 

Öveges Tibor - Informatika

Foltos Mária - Irodalom,nyelvtan,testnevelés

Igás Lajos - Kémia,Fizika

Kovács Etelka - Biológia,Földrajz

Almás Marianna - Rajz, Matematika

Jane Apple- Angol

Ja, azt kihagytam hogy angol szakos a suli. Kicsit nehéz lesz, de bele fogok rázódni. Holnap már suli... Remélem itt a lányok nem olyan szerencsétlen, mulyák, mint az előző sulimban. Ott mindig a fiúkkal bandáztam. A legnagyobb poénunk az volt, amikor a Diri irodájában bekentünk mindent ragasztóval. Mázli, hogy az egyik srác totál belém volt zúgva, és én kimaradtam a leszidásból. Ó, azok az emlékek. De egy nap, új tanuló jött. Először csak lenéztem. Mert nem volt benne semmi buliban. Folyton magolt. Én is jól tanulok, de azért nem magolok mindig. Aztán egyszer csak észre vettem, hogy egyre többet gondolok rá, éd egyre többször figyelem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elhívtam moziba. Utánna ment minden a maga útján. 3 boldog évet töltöttünk együtt. Én meglazítottam, ő kicsit vissza fogott. És most itt vagyunk. A tankönyvek bonyolultak, a házi rend hosszú. A suli szép, és a kolesza is egész jól néz ki. Bár tuti nem leszek koleszos. Szarvasról bejárni Csabára nem olyan nagy cucc. Anya szólt hogy hagyjam abba a gépelést, mert holnap suli. De aludni úgy sem fogok. Majd bedugom a fülembe a fülhallgatót. Mázli, hogy nincs egyenruha...

------------------------------------------------------------------------

2.fejezet

Megvolt. Túléltem. Nem is számítottam nagy durranásra.

Reggel tök kómásan keltem, hisz éjfél után még böltötettem a zenét a fülembe. Anya izgatottan keltett, nem értettem hogy minek. Reggelire tojást sütött, szalonnával, mint egy arc. 2 tojás a szeme, 3 szalonna a szája. Olivabogyót is akart orrnak, de nem kelt elég korán, hogy még a TESCO-ba is elugorjon. Miután bevágtam a reggelim, elmentem mosakodni. A csapot meg kéne szerelni, mert valami meglazult, és felül jött a víz, nem pedig ott  ahol kéne. Ennek következtében tiszta víz lett a Slipknot-os GIGA pólóm, amit alvásra használok. Szóval jól indult a napom : / Felvettem a kabala karkötőimet ( egészen a könyökömig fel voltam szerelkezve) a fanyakláncomat, a fekete DC cipőmet, és a többi fekete cuccomat. Ahogy leszaladtam a lépcsőn, Anyuék álltak velem szemben, könnyeikkel küszködve.

- Hát eljött ez a nap is... Amikor már nincs szükség arra, hogy a kezemet szorongatva lépj be az iskolába - kezdte Anyu. Nem mintha bármikor is fogtam volna a kezét. Már elsőben leszoktam erről.

- Biztos ne vigyelek el a buszmegállóig?- kérdezte Apu.

- Apu! A buszmegálló 3 utcányira van. Bírom majd gyalog. - mosolyogtam rá biztatóan. Igen, nekem vannak a legcikibb szüleim! Na mindegy. "Átverekedtem" magam a sok vigyázz magadra és hasonló dumákon, és végre kint voltam az utcán. Iszonyat hőség volt, de nem nagyon éreztem. Kirekesztettem mindent. Csak én voltam, és a zeném. Korn,Slipknot miegymás. Ahogy megérkeztem a buszmegállóba, egy ismerős arcot láttam. De az nem lehet! Kizárt! Martin szólt volna róla! Mert amennyire jól láttam, Natasa is a buszra szállt.. De biztos csak a másik utcába ment, mert ott is van egy suli. De akkor minek busszal? A lényeg, hogy nagyon nem vágtam hogy mi van. Megérkezett a busz, és minden reményem elszállt, mert Natasa felszállt. Nem tehettem mást, nekem is fel kellett kapaszkodnom. A zenémet ezer decibellel üvöltettem, de még nekem is belefájdult a fogam. Sok nem tettsző pillantást zsebeltem be, így elégedett voltam magammal. Amikor leszálltam, elégedetten vettem észre, hogy Natasa nem szállt le. Azt én csak hittem... Elállt a busz, és láttam hogy Natasa a másik oldalon szállt le. Puff neki... Egyedül sétáltam be a suliba. Az udvaron nem volt senki, biztos már beparancsolták őket a terembe. Beszóltam a titkárságra, hogy itt vagyok, mire a kezembe nyomtak egy térképet, és elkezdték magyarázni, hogy melyik az én termem.  A 16-os. Hurrá, emelet, lépcső... Mikor beértem a terembe, mindenki rám nézett. Sokan ismerték egymást, de én senkit, csak Natasát. Vele meg nem fogog lógni. Aprópó Natasa, nem láttam magam mögött. Talán még se idejött. A tanár kijelölte a helyemet, én lelültem. Mellettem egy tök szimpatikus lány ült. Fekete cső gatya, bőr szögecses övvel. Női fazonú Tankcsapdás póló. Jól kifogunk jönni. De nem csak ő volt. De nem ám... 2 pláza dög, akik a legújabb divat cikkekben feszítettek. Szánalmas... Az első sorban ült még egy lány. Szemüvegben, nagyi ruháiban. Tuti hogy ő írja majd a házimat. Az ofőnk az angol tanár. Kérte hogy hívjuk csak Jane-nek. Tök fiatal, max 30. A külsejéröl nem nyilatkoznék.   Mivel már tartott az óra mikor beértem, nem tudtak bemutatni, ezért szünetben ismerkedtem.

------------------------------------------------------------------------

- Szia! Én Hajdú Letícia vagyok. - szólalt meg a mellettem ülő rocker lány. 

- Szia! Én meg... - kezdtem volna, de egy punk srác berobbant mellém. 

- Szia. Én Leó. Hát te? - kérdezte idióta vigyorral az arcán. Hiába punk, egy idióta. 

-Sziasztok! Én vagyok Korsós Lola. Ti ismeritek egymást? - mutattam kettőjükre, mire ők fájdalmas arccal bólintottak.

- Egy utcában lakunk. - mondta Letícia. Utánna jöttek sorban a többiek. Megtudtam, hogy a hemüveges csajszit Zsófinak hívják, továbba hogy több fiú van mint lány. Volt egy olyan srác, aki elment volna egy Leonardio DiCaprio versenyre, tuti megnyerte volna. Csak szerintem még az a elsüllyedt se lövi be ennyire a haját. Ezt a srácot hívták Dávidnak. Volt egy Tamás nevű fiú, akit senki sem becézett. Csak Tamás. És elég komoly pofija van. A többiek mind elvoltak foglalva. Natasa le se ejtett, de nem nagyon zavart. Valami Gittával és Hannával lógott.  Tuti hogy minden szabad idejüket a centerbe töltik. Én Letíciával rögtön megtaláltam a közös hangot. Együtt lógtunk, és összehasonlítottuk azokat az együtteseket ami a zenelejátszónkon van. Jó fej lány, eltudom képzelni, hogy vele leszünk jó barátnők. A szünet villámgyorsan elrepült. Következett a Matek óra. A tanárnő nagyon nem volt szimpatikus. Irtó hosszú műkörmei, és nagyon rövid szoknyája volt. Annak ellenérte hogy már meg van vagy 40 éves. Elég kemény tanár, egész órán a táblát csapkodta a pálcájával. Egy rakat házit kaptunk, ami meglepő volt, hisz ez az első óra. A szünetben mindenki elvolt,  bár Leó eléggé nyomult rám. Remélem hogy ez csak azért van, mert nem ismer. Bár ha hosszú ideig csapja a szelet, akkor valahogy közölnöm kell vele, hogy nem az esetem. Letícia nagyon unta, hogy Leó rajtunk lóg, de túlélte. Megbeszéltük, hogy a kövi szünetbe "elmenekülünk" a lány mosdóba. Az irodalom óra lecsüggesztette mindenkinek a kedvét.  Ez a nő, pörög mint a búgócsiga. Mi fáradtunk el, amíg ő beszélt. Vagy 10 perc alatt megbeszéltünk ( vagyis csak ő beszélt) mindent, a továbbiakban viszont keményen tanultunk.  Ez után, felemelő volt a 2 angol. Legalábbis nekem. Letícia ott nyöszörgött mellettem. Tamás fa pofával meredt a füzetére, miközben próbálta tartani a tempót. Csak egy ember bénázott, és a nyöszörgésével mindenkinek az agyára ment. És az a Dávid volt. Nem tudom hogy kerülhetett be ide. Biztos az apja intézte el, vagy nem tudom. De hogy nem ide való, az biztos. Sajnos, Natasával együtt indultunk el a buszhoz. Na, az hogy együtt az túlzás. Csak egy felé mentünk, tartva a másfél méter távolságot. Én zenét hallgattam, ő pedig valakivel " pletyizett" a telefonján. Egyszer csak arra eszméltem, hogy csöng a telefonom. És ki volt az? Hát Martin!!! ♥ ♥ ♥ Izgatottan meséltem el neki a napomat, de feltünően hallgatag volt. Ezt nem tudtam mire vélni, és meg is kérdeztem.

- Veled mi van? - kérdeztem.

- Áh, semmi. Csak fáradt vagyok. - mondta. Ezt célzásnak vettem, így kicsit rosszul is esett. Rögtön felvettem a "harcot".

- Jó! Nem is muszáj beszélnünk, ha annyira fáradt vagy! Tudod mit, adok időd arra hogy kipihend magad. 3 hétig ne hogy keress!!! - mondtam neki mérgesen. Mert ez nagyon megbántott. Én, amikor kiutazott Magadan-ba, én hiába voltam hulla fáradt, mindig felmentem Skype-ra,hogy tudjunk beszélni.  Ő meg nem képes arra, hogy egy 5 percet beszélgessünk.

- Nem úgy értettem. - csak ennyi. Csak ennyit  mondott. Semmi védekező hangnem, semmi megbánás. Valami nagy baj van.

- Figyi! Engem nem tudsz beetetni ezzel a "fáradt vagyok" szöveggel. Érzem a hangodon hogy valami baj van. Nem mellesleg elég jól ismerlek.- mondtam. Csak nem hagytam békén. ENYÉM AZ UTOLSÓ SZÓ!!!

-  Jajj Lola, hagyjál már békén. Nincs kedvem hozzád. Fárasztó vagy, és idegesítő. - na, itt elszakadt a cérna. Azt hiszem még a szomszéd  utcában is hallották. Nem mellesleg Natasa ott állt mellettem, de ez per pillanat nem érdekelt.

- Mi az hogy fárasztó vagyok? Meg hogy idegesítő?! Hogy jössz te ahhoz, hogy leszólj engem?! Eleve,  hogy én tettem kicsit is érdekesebbé az életed. Ha nem lennék, te egész nap csak azokat a molyrágta könyveket olvasnád, amit a Nagyid padlásárol szedtél le. Tudod mit? Szánalmas vagy. Van végre egy normális barátnőd, és azt is szapulod. Egy bunkó tetű vagy, tudod? Soha többet nem beszélek veled! - ordítottam a telefonba. Meg se vártam a válaszát, kinyomtam. És tudtam, hogy nem fog visszahívni. Kívülről úgy nézhettem ki, mint aki megnyert egy csatát. De belülről ezer darabra tört a szívem. Nem értem, mi lelte. Annyira szerettem. De mindegy. Nincs lényege. Ő a múlté. Itt lezártam ezt az ügyet

------------------------------------------------------------------------

3.fejezet

Egész este a legszomorúbb dalaimat hallgattam, hiába próbáltam elfojtani a fájdalmamat. Sírtam, de dacból  abba akartam hagyni. Egy fiú miatt nem sírhatok. Tilos!!! De még is. Még is sírtam. Reggel, tök kómás fejjel ébredtem, a hajam akár a szénaboglya, és nem is keltem volna ki az ágyból, ha az Anyám nem jön be, és ránt ki a takaró alól.  És azután jött a ... Szónoklat. Hogy ő megmondta, hogy ő sejtette hogy ez lesz, hogy az én hibám. Igen, tutira erre volt szükségem. A  kedvemet ez csak tovább nyomasztotta, de nem tehettem mást, muszáj volt elkészülni, majd iskolába indulni. Egész befordulós hajat csináltam magamnak, ami inkább volt emós, mint punk-os. És rájöttem, hogy nem vagyok igazi rocker. Mert egy rocker sose sír. Ettől még jobban csalódott lettem. Akkor ki vagyok? Ha nem rocker girl, akkor mi?! De nem értem rá ezzel foglalkozni, mert már fél 7 volt. Indulni kellett a buszhoz, amihez nem volt kedvem. Natasa már biztos tud róla. És biztos az is, hogy szóvá teszi. Mert nem vagyunk legjobb barátnők. De indulni kellett. Lassan, komótosan sétáltam. Remélve hogy lekésem a buszt. De nem volt ilyen mázlim. Ott várt a buszra, olyan elégedett fejjel, hogy legszívesebben orrba vágtam volna. 10.000 decibellel üvöltött nálam a zene, míg ő csacsogott valakivel. Nagy valószínűséggel Gittával, vagy Hannával. Megérkezett a busz. Én felszáltam, nyomomban Natasa. Egy egyszemélyes ülésre ültem, nehogy mellém üljön. Mázlim volt, mert a harmadik megállónál felszállt valami régi barátnője, így esély sem volt arra hogy hozzám szól. Ahham meg ahogy én azt elképzeltem

- Képzeld Barbi! Az unokatestvérem dobta az eddigi barátnőjét. Úgy sajnálom azt a lányt! Pedig szépek voltak együtt... - mondta. Nem tudom, hogy ezt akkor most szarkazmussal mondta, vagy tényleg sajnálta. Lejjebb vettem a hangerőt az MP-mben, nehogy egy szót is elszalasszak.

- Biztos, nem láttam őket. De a Martint igen. Jó fej, és még helyes is - mondta a Barbinak nevezett lány. Azt hittem orrba vágom. Nem elég, hogy dobott Martin, ez a csaj meg itt ecseteli hogy mit gondol róla. A fejem kábé a kétszeresére dagadt, de ez egyiküknek sem tűnt fel. A következő percekben csak cipőkröl, ruhákról és valami idióta nyálgép sztárról beszéltek. Mikor leszálltam a buszról, éppen elkaptam Letíciát. Jól kibeszéltem magamból mindent, de tényleg mindent. Elmesélte, hogy amikor az ő fiúja dobta, két hétig nem ment iskolába.

- De hogy hogy nem vették észre a szüleid? - kérdeztem értetlenkedve.

- Minden reggel megittam egy pohár sós vizet. Hánytam tőle, és még lázam is lett. - mondta úgy, mintha semmi különös nem lenne ebben. Mikor beértem a terembe, azt láttam hogy Leó a padomnak támaszgotik. Amint leraktam a táskámat a padom mellé, rögtön "kellemes" csevelybe bocsátkoztunk. Ez abból állt, hogy ő elmesélte milyen baromságokat csinált az általános iskolában. Ezek meg sem közelítik azokat a dolgokat amiket mi csináltunk, de inkább nem mondtam semmit, hát ha így hamarabb elmegy. Hát nem lett igazam... Egészen becsengetésig őt hallgattam. Letícia is tiszta ideg volt, mert meg akart velem beszélni valami fontosat, de míg Leó ott volt addig nem merte mondani. Nekem is már elegem volt, így most hálát adtam a csengőnek. De csodálkoztam volna, ha az óra utáni szünetben nem jön vissza...

Már a buszmegálló felé tartottunk, és Leó még mindig azokat a " hú de nagy sztorik"-at mesélte... Letícia egyszerűen csak ráordított : " Kopj már le lúzer!!" - Én is csak néztem, nem hittem hogy Leti ilyet fog csinálni, de mindegy... Leó csak értetlenül meredt rá, aztán rám. Én bólintottam, hogy tényleg húzzon el. Sértődötten elvonult... Nem volt lelkiismeret furdalásom, kicsit sem.

- Nah, Leti most már elmondhatod azt a fontos dolgot! - mondtam neki. Úgy éreztem kínos ez neki, mert nagyon nehezen kezdte el mondani ami a szívét nyomja... De végül kinyögte. : a szülei válnak, és nem tudja mit tegyen. Mert ha az apukájával lesz, elköltözik. De ha az anyukájával, akkor el kell viselnie azt az őrült hippit, akivel az anyja jár... Ez fogas kérdés... Leti a legjobb barátnőm, és persze hogy nem akartam hogy elmnejen... De ha ő nem szereti az anyja pasiját...

- Figyelj! Szerintem tedd azt, hogy maradsz anyukádnál,  és amíg a hapek ott lesz, te ki se mozdulsz a szobádbol. Ez biztos csak valami fellángolás az anyukád részéröl, és egy-kettőre elmúlik. - mondtam meggyőzödve. De  a válasza porba döntötte az elméletemet.

- Már hozzánk is költözött!! Behordta a afrikai maszkjait, meg szobrait, amitől a hideglelés jön rám! A mosdókagyló tele van az Ő hajával!!!!

Oldal: Giga BUMM! ( Saját könyv)
* Történetek * - © 2008 - 2024 - kozossztorik.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat